Várakozás II

Posted on by aflogin

Drága Istenem e világ felkészült rám?
Apró gyermekem angyalt küldtem hozzád.
Érteni fogja nyelvem angyal teste?
Gondolatod fürkészi majd reggel, este,
táplál s könnyeidet csókolja leheletemmel.
Hogy ismerem, kit küldtél nékem?
Folyton veled lesz míg újra kérlek,
fedezd fel mit adhat Földi léted.
Atyám, nem gonosz e világ?
Megeshet tán, kóbor gonosz lelkek megkeresnek,
kísértenek, mint lehet rosszat tesznek.
Leszállni én nem merek, bántani fognak emberek!
Óh gyermekem, démon űzőt rendeltem ellen.
Felismerem, ki démont taszít tőlem?
Bal lábát kitámasztja, úgy készül viadalra,
karja hullám járta, óriás varázs hatalma.
Istenem, hogy hívják angyalom s démont űző harcosom?
Elég csak azt gondolnod, Anya és Apa itt vagytok.

Angyal

Papa

Posted on by aflogin

Hallgattam rád, volt hogy nem,
gyermekként engedetlen.
Vigyáztál rám, miközben megszöktem,
kétkerekűn Rába habján át tekertem.

Elmentél…fáj, már csak így szólok hozzád.
Emlékszem mindenre, mit tanítottál,
későn vagy korán, remélem felnövök,
elérem egyszer Góliát erkölcsöd.

Segíts nekem, jobb embernek lennem!
Apának, kire tekinthetnek bátran.
Fiúnak, ki hagyja szeretve legyen,
türelme homokórán pergő szemek.

Fohászt mormolok hozzád, ígérve fűt-fát.
Kérdem én. Lettem örökzöld növény?
Vagy lombját hullató sárga levél?
Remélve tanításod nem fedetlen ígérvény.

Ételt mit kimerek mind megeszem,
s hitellel egy tányérból nem eszek.
Kedvem semmiséggel nem szegem.
Mosoly ország lakik bennem.

Világot még nem értem,
miért kesereg ez a sok ember?
Fáj mindenük jólét bújik ki bőrükön.
Szemük csak panaszt csöpög.

Beszélek velük, emeljék fel fejük,
könnyük keser holt tenger,
tárgyakból álló bálvány henger.
Örvendjenek csoda ül mindenütt!

Lehet ez másként éltető vízként,
együtt élve egy mosoly biomként.
Önnön magunk hátrébb tolva,
lépjünk másik folyóba.

Kántálom hozzád magamban,
kezem lesz munkától kérges,
lelkem pudvától mentes,
de elérem e fogadalmam?

Kétség gaz testvér vagy segítség?
Velem van, hát elengedem,
érzem gúzsba köti elmém s kezem,
eltemetem, kulcsát tenyeredbe teszem.

Fáradt vagyok, de nem tehetem,
tovább kell mennem, nem pihenhetek.
Csak úgy, mint te, tekintve vöröslő Nap,
szőlőfürtös tornác alatt.

 

Szavakkal szeretni

Posted on by aflogin

Szólok hozzád te Lány!
Lényemet vulkán hevíti,
forróságot belőled meríti.
Szavaim mitikus karmával vegyítem,
lábad majd beleremeg, kacsintva nézem.

De kérdem én, ennyi elég?
Kinek nyelve helyén marad, lemarad?
Ha húscafat míves mondatokat nem farag.
Tovább látsz te Lány, pezsgőfürdős vacsorán?
Virágokba borult rózsaszín köd fátylán.

Lehet csak szavakkal szeretni?
Minden nap üres kongásig szórni.
Már érzed ugye, tettek hiányát?
Torkod némán kiált már?
Karmikus szépséggel formált szavak, megkoptak.

Feloldalak, szavaknak varázshatalma van!
Vadra hajtó vadászok édes dala,
koporsódba vert szegek csinos trófeádban.
Becsüld azt, ki beteg vagy rügyet fakaszt,
ki álmodat őrzi, míg hidrogénnel győzi a Nap!

Pipacsrét

Posted on by aflogin

Bordó pipacsrét erdejében,
tarka fácán kotlik csendben.
Szorgos méhe hordák szállnak,
hullám járta sárgálló repce tábla.

Arra járok éppen…
természet figyel, meg-meg rezzen.
Ne félj tőlem, részed képzem,
míg csak élek óvón ölelnélek.

Bőrömet simító ízes szellő,
élet magvát hordó elemi erő,
zöldellőket ostromló koppanó eső,
Busókkal táncoló telet űző.

Akáccal játszó orgona füzérrel,
orrom tölti pipacsos rét erdejében.
Mélyre szívom, amíg csak bírom,
elmém járja, megrészegít illat álma.

Körbe forgok, mosolyod megállított.
Nézek lentebb tündöklő orcádról,
gömbölyödő hasad virágszirmok alatt,
ébredő erő boldogságból fakad.

pipacsrét

 

Szeretve hazatérni

Posted on by aflogin

Hulló tarka falevélben,
két kisegér cincog nevetgélve.
Nézem őket irigykedve,
gondtalan nevetésük, rétet festve.

Komor hóesésben,
két kóbor eb vidáman menetel.
Nézem őket irigykedve,
hogy bújnak össze, melegedve.

Szikrázó napsütésben,
két kergetőző cinke lépdel.
Nézem őket irigykedve,
hogy repülnek fészekbe, csivitelve.

Burjánzó kikeletben,
két hóvirág nől sziklakertben.
Nézem őket irigykedve,
hogy porozzák mezőt, igyekezve.

Csengő harsan, közelgek lassan.
Tömör faajtó előttem nyílik gyorsan,
szívem dobban, ragyogó arcodra öröm nézni,
már tudom, milyen szeretve hazatérni.

evszakok

 

Várakozás

Posted on by aflogin

Éltem, de meg is éltem?
Kapott kurta időt megéltem?
Hulló napokat tényleg átéltem?
Érzem sokszor csak túléltem.

Vártam rád, kezem kitárván,
ódon  megfakult életem eldobván.
Felvettem új ruhám rajta fénylő orcád,
múló pillanatokat nem számolom már.

Velem vagy, akkor is, ha nem,
Közel érezlek, mikor távol létezel.
Érzem illatod, pipacsrét hiába tombol,
bőröd simít, pedig csak takaró terít.

Aggódom, mit veszthetek,
súlyát oly nehéznek érzem,
ringatnám már karomban,
megszületett gyermekünket.

Szerelem sámán tánca

Posted on by aflogin

2012.11.01-ben készült a szösszenet. Egy készülő sci-fi, fantasy regény pillanatfelvétele.
A Szeress Ha Tudsz antológiában megjelent második versem:

Sötét éjjelt Nap harapni kél,
fagyott lelkek olvadva emelkednek,
magányt hordó fojtó karok reccsenve elernyednek,
harcosok készen állnak,  egymás szemét látva,
kardot rántva feszülnek egymásnak.
Vér serken, fény  lebben, nyíló seb rögtön beheged,
karjukon égető tűzfény sikoltva tombol,
szerelem sámán táncát meghívni lángol.

 

Könnycsepp

Posted on by aflogin

2012.11.08

Süvítve hull száraz kiégett porba,
fröccsenve éget nyugvó pokolban,
fájt miközben hullott mert éreztem mit adott,
édesítve szürke hétköznapot.
Bal lábam megvetettem de mi végre el nem érlek,
könnybe lábadt szemmel fürkésztem fénylő eget,
hangod fájdalom húrján játszott,
tépett, mart tehetetlen harcos hang belőle harsant,
kerestem utat merre haladjak, jelzőtábla nélkül,
szívemre hallgattam, úgy segítenék,..mit tegyek!
Parancsolj lelkemnek, rendelkezz már felettem,
iszonyú erők húznak hozzád kedvesem…
Szállnék már szerelmed oltárán kizárni élet mocskát,
pillanatot örökké élni szomjazva gondolok rád.

Szeress ha tudsz

 

 

Kincses láda

Posted on by aflogin

Mit jelentesz nekem?
Fának mit jelent égből hulló csepp?
Föld, miben gyökér markolva tart,
s szívja mi táplál, amint rügyet fakaszt.
Nem hiszed, hisz bölcs vagy, mindent lát szemed,
mindent lát mit látni lehet…
De mi van azzal, mit világom rejt?!

Mit jelentesz nekem?
Sasnak mit jelent szárnyán süvítő szellő?
Levegő, lényét láthatatlan ölelő áttetsző felhő.
Látod lelkem? Évtizedek óta dobban mikor gondol veled.
Titkolom, s feneketlen kincses ládámba vetem.
Tettem ezt eddig, de kérdem én mit veszthetek?
Minden pillanat mit veled tölthetek,
hmm hisz oly magasba emel, sasként repülhetek.

Utam, keresem? Szavak mit jelentenek?
Élet számít, mint vetsz, úgy szüretelsz,
ha univerzum szelleme segíti lényed,
úgy érted meg kavics, hogy gördül hegyekből tenger.
Világ igazát kutatja minden ember?
Nem! Mert félné választ mit lel.
Vágyom fogni két kezed, s érezni lelked.

Egy út

Posted on by aflogin

egyut

Sorsnak vad erdején táncoló tétova felhő,
fénylőn szemléled viharverten ágazó útjelzőt.
Merre menjek? Ékes hangon szólva kiáltod,
utadnak fonalát még derengve sem látod.

Út min indulni számtalan érkezése mind bizonytalan.
Vagyok, millióból egy, halványan derengő kikelet,
tán széllel sodort reménykeltő váratlan üzenet.
Elkapod? S titkos kottáját hárfádon játszod?

Ezt remélem, harmóniában zendülő két lélek,
karmestere sorsnak játszóteret adó bohókás élet.
Eszenciád körbevesz, velem van, táncra késztet,
ritka kincs, mit csak varázstudó kémlelve észlel.

Utat festek min csodás lényed suhanhat, kérlek…
Hibás gondolat kérni ily tettet vala nem szabad,
mégis óhajtom dallamos szavad minden pillanat.
Adtál nekem fénylőn tekergő varázsfonalat.

Csillagok szülöttje utamat tejút csillagpora jelölte,
vajon látod e hajómat, foglalkoztat zavaros gondolat?
Erősen tartom rudat, minek iránya feléd mutat,
remélem hajód még horgonyláncon marad.

Lehet gondolod szavak fia csalfa bőrbe bújt vad csaló,
kit égetett élet jogosan fakadó parázsló gyanú.
Adtál nekem tiszta érzést hol kétség nem fészkel,
kínálni csak teljes belsőmet merem, mi mindenem…