Lánykám boldogan hahotázva kacag,
burokban él otthon védelme alatt.
Nézem Őt, pillanatot raktározom,
bársonyosan puha boldogságom.

Féltem e szövetet, széttépik emberek.
Mi elszakad, csak foltozni lehet.
Kinek szőttesét felperzselik,
belsőjét vele együtt sírba teszik.

Vallás téves zászlaja alatt,
hangos, fegyverek mocskos hada.
Olajos roppanós zöld dollár,
veszélyesebb a tüzes pokolnál.

La Belle, Bataclan, áldozati oltárok.
Vétlen vérben fürdő diákok.
Létezésükkel mit vétettek?
Tán, hogy szórakozni mertek.

Emberi mivoltunk, érett életre?
Nem fejlődünk, Gaia elpusztít minket.
Állat nem képes oly gonoszra,
mint, ami szunnyad mindannyiunkban.

Lánykám boldogan hahotázva kacag,
burokban él otthon védelme alatt.
Ontanám világra otthon védelmét.
Ki mondja meg, hogy tehetném?

Mindenki hallotta a videón Adélka első szavát? 😉