Kezemben tartom, csendülő zene hála.
Keringőzünk, szemének kék ragyogása,
átcsap szerelmes mátka pillantásba.
Kacaja oly édes, elrakom dobozkámba
Önfeledt tánc átcsap párna csatába,
csak úgy pörögve szállnak nevető orcába.
Anya konyhából jön, hát felé is repül,
a háború immár szélesre terül.
Pendülő pörgő paták csattogása,
harci ménes lett apa görbe háta,
lovag pattogó önfeledt kacagása,
örökké beégett lova mementójába.
Minek torzsája van s kalimpál,
Mi lészen az harmatos rózsaszál?
Minek zsenge haja világos,
Mi lészen az, kacagó táltos?
Minek kedve véges végtelen,
Mi lészen az tengeri teremtmény?
Minek ízletes minden illata,
Mi lészen az, főtt kukorica?
Minek eszem minden szemét,
Mi lészen az áldott estén?
Ott kacag, zsiványul kuncogva,
Apa, hát mi vagyok én?
Rögvest támad válasz, Kukorica!
Édes mámor álmom alszom
belém hasít a fájdalom
Trappa-trappa anya rohan
Rögvest csapódik az ajtóm
Meleg ölelésén szunnyadom
higgye csak, mélyen alszom
pedig, ha tudná hű dajkám
szemem csak csalfán csukom
Jaj, azért fáj leendő fogsorom
nyálam gleccserként nyújtom
ásítós nyöszörgést sóhajtok
Szolgám karján csüngve ringok
Észlelem lassan süllyed hátsóm
Hát ezt én nem hagyhatom,
Kis ágyamban én, hogy alhatok?!
Pattanó szemem kíséri torkom.
Kedves néni szisszenve szól:
Zombi lettem, rögvest végem
Nem tudom mit jelent ez,
de újra emelkedik a fenekem.
Csatát immár megnyertem
Felemeltek a szorgos kezek
Jaj, azért még fáj a fogínyem
Kicsit még nyögök, úgy alszom el
Lánykám boldogan hahotázva kacag,
burokban él otthon védelme alatt.
Nézem Őt, pillanatot raktározom,
bársonyosan puha boldogságom.
Féltem e szövetet, széttépik emberek.
Mi elszakad, csak foltozni lehet.
Kinek szőttesét felperzselik,
belsőjét vele együtt sírba teszik.
Vallás téves zászlaja alatt,
hangos, fegyverek mocskos hada.
Olajos roppanós zöld dollár,
veszélyesebb a tüzes pokolnál.
La Belle, Bataclan, áldozati oltárok.
Vétlen vérben fürdő diákok.
Létezésükkel mit vétettek?
Tán, hogy szórakozni mertek.
Emberi mivoltunk, érett életre?
Nem fejlődünk, Gaia elpusztít minket.
Állat nem képes oly gonoszra,
mint, ami szunnyad mindannyiunkban.
Lánykám boldogan hahotázva kacag,
burokban él otthon védelme alatt.
Ontanám világra otthon védelmét.
Ki mondja meg, hogy tehetném?
Mindenki hallotta a videón Adélka első szavát? 😉
Ágyú dörrenve füstöt lövell.
Trombiták hangja velük örvend.
Ily muzsika belőlem harsan,
mikor csöppöm a kezem fogja.
Virágos réten gyakran sétálok,
képzeletben freskókat pingálok.
Hogyan is tehetnék egyszersmind mást?
Hisz orcáján a pír olyan rózsás.
Gyermeki illattól csak andalgok.
Keresem helyem, sehol se lelem.
Hogy találhatnám távol világom?
Hisz párolgását otthon találom.
Sírás torkát sosem fojtogatja.
Elképeszt apró ember hatalma.
Érthetetlen csoda angyal nyelve.
Szimfonikus muzsika, lelkemnek.
Légyként ragadok a papírra,
úgy vonz szépséges pillantása.
Kék óceánt benne csodálom,
ez hát ragyogó rajongásom.
Drága Istenem mennybéli királyságtól lassan búcsúznom kell.
Leszállok, mint megismerem Angyalom, démont űző Harcosom.
Apró gyermekem mennybéli királyságot magadnak teremted.
Nem értem Atyám hangodban csengő érzéki muzsikát!
Földi létben én királyságnak országát, hogy teremtsek?
Mostan félelem lakik bennem, érthetetlen jövő nyelven.
Gyötrő aggodalmad el kell, hogy engedd édes kis gyermekem.
Mi lesz, muzsikája ismeretlen, fogni fogom csöpp kezed.
Istenem burkom megrepedt, a dobbanása hangosabb lett.
Érzem féltő gondolatot, de ki ő csak nem az Angyalom?
Küzdened kell, földi létre belépni csak emígyen lehet,
de siess kérlek Angyalod egy teljes napja harcol érted!
Óh drága Istenem sietek, de annyira fáj mindenem.
Alig haladok és hangod is egyre halkabban hallom.
Menj csak menj, utad mentén apró kis csodákat hintettem.
Hunyó hangom, ha ismét vágyod meglásd újfent megleled.
Vakító fényt látok, sikítok, muzsikád már nem hallom!
Külső burkomra tettek, angyali dobbanást újra érzem.
Hát ilyen ez új világ, torkomat levegő járja át.
Látom színesre festettél mindent szerető jó Atyám.
Köszönöm neked, megismertem végre angyali Anyám.
Hozzám lépett egy halkan suttogó alak, ki lehet az?
Bal lábát kitámasztva, könnyes szeme nékem azt mondta,
ha jó, gonosz cselekszik rossz, ígérem megvéd hatalmam.
Ez a vers a Várakozás II folytatása. Ki még nem olvasta javaslom a Megérkezés előtt elolvasni, mert így kerek a történet.
Drága Istenem e világ felkészült rám?
Apró gyermekem angyalt küldtem hozzád.
Érteni fogja nyelvem angyal teste?
Gondolatod fürkészi majd reggel, este,
táplál s könnyeidet csókolja leheletemmel.
Hogy ismerem, kit küldtél nékem?
Folyton veled lesz míg újra kérlek,
fedezd fel mit adhat Földi léted.
Atyám, nem gonosz e világ?
Megeshet tán, kóbor gonosz lelkek megkeresnek,
kísértenek, mint lehet rosszat tesznek.
Leszállni én nem merek, bántani fognak emberek!
Óh gyermekem, démon űzőt rendeltem ellen.
Felismerem, ki démont taszít tőlem?
Bal lábát kitámasztja, úgy készül viadalra,
karja hullám járta, óriás varázs hatalma.
Istenem, hogy hívják angyalom s démont űző harcosom?
Elég csak azt gondolnod, Anya és Apa itt vagytok.
