Kiemeltek kuckómból, zöld maszkos alakok,
sírtam míg bírtam, aztán elfáradtam.
Hozzám lépett könnytől ázó mosoly ember,
Megsajnáltam, így vigyorogtam vissza bátran.

Hajnali küzdelem csontomig harap,
kétségek kínja, vajon örökre béklyóm marad?
Üveg kalitkából csöpp lányom rám mosolygott,
Míg élek nem feledem ezt magasztos pillanatot.

Roppantul roppant álmos vagyok,
de egy kicsit még vigyorogni akarok.
Apa itt fekszik mellettem,
had meséljen lelkesen.

Gyönyörű, drága lányom.
Álmod ma még megtalálod?
Ólom súly van szememen
Meséket már lassan pergetem

Hurrá tudok már járni,
pszt. apának ezt nem kell látni
Imádok a nyakában ülni
magasból mindent jobban látni

Fogom nyakamat kulcsoló kis lábait
Imádom hajamba túró ujjait
Oly könnyen elfárad még Drágám
Miközben hátamon gyöngyözik az izzadság

Mikor jön már haza apu?!
Nélküle játszani uncsi, mint egy Tatu
Babák, fodros ruhák, Legóvár
Minden életre kél, csak jöjjön már!

Vasveretes mázsás óramutatók
Játszatok már délutáni takarodót
Vár rám csupa mosoly copfosom
Kivel egész este szüntelen járhatok

Oly nehéz az iskolatáska
sebaj apu minden reggel elvisz az iskolába
Ruháimat százszor áttúrhatom,
hisz aput mindig elönti a nyugalom

Úgy érzem rögtön felrobbanok!
Ma vajon mit hagyunk itthon?
A hegedű már a kezemben.
Pénzt, kulcsot, telefonod eltetted?

Végre, vége a tanításnak
apám rögtön hazavágtat
Biztos megint ki akar kérdezni
Muszáj addig egy kis tévét nézni

Mit tegyek lustaságban zseni a gyermek?
Sebaj mindent a fejébe verek.
Egyszer tán hálás lesz érte
Vagy megutál egy egész életre

Jaj már megint boltba kell mennem,
Apám ismét tiszta ideg lesz.
Pedig csak az egész boltot akarom.
Nem értem, mi ebben olyan bonyolult.

Megvettem az egész világot
Óh azért egy Chipset még meglátott
Ez a tekintet, hogy néz rám,
Rögtön felizzik a pumpám

Nem bírom fojtogató hatalom,
Telefonom elkobzó uralom.
Hajtom őszi szabadság mámorát
Minél kevesebbet lássam már apám

Féltelek imádott, szeretett gyermekem
kezed, ha kell elengedem
Forradalom fészkéből üzenem
Szabadságod otthona, vár minden éjjel

Szeptemberben lánykám kollégiumba megy. Ez a vers egy apa vívódása kinek észrevétlen felnő a lánya. Ebben a versben életeseményeket örökítettem meg mind a kettőnk szemszögéből.