Könnycsepp

2012.11.08

Süvítve hull száraz kiégett porba,
fröccsenve éget nyugvó pokolban,
fájt miközben hullott mert éreztem mit adott,
édesítve szürke hétköznapot.
Bal lábam megvetettem de mi végre el nem érlek,
könnybe lábadt szemmel fürkésztem fénylő eget,
hangod fájdalom húrján játszott,
tépett, mart tehetetlen harcos hang belőle harsant,
kerestem utat merre haladjak, jelzőtábla nélkül,
szívemre hallgattam, úgy segítenék,..mit tegyek!
Parancsolj lelkemnek, rendelkezz már felettem,
iszonyú erők húznak hozzád kedvesem…
Szállnék már szerelmed oltárán kizárni élet mocskát,
pillanatot örökké élni szomjazva gondolok rád.

Szeress ha tudsz

 

 

Kincses láda

Mit jelentesz nekem?
Fának mit jelent égből hulló csepp?
Föld, miben gyökér markolva tart,
s szívja mi táplál, amint rügyet fakaszt.
Nem hiszed, hisz bölcs vagy, mindent lát szemed,
mindent lát mit látni lehet…
De mi van azzal, mit világom rejt?!

Mit jelentesz nekem?
Sasnak mit jelent szárnyán süvítő szellő?
Levegő, lényét láthatatlan ölelő áttetsző felhő.
Látod lelkem? Évtizedek óta dobban mikor gondol veled.
Titkolom, s feneketlen kincses ládámba vetem.
Tettem ezt eddig, de kérdem én mit veszthetek?
Minden pillanat mit veled tölthetek,
hmm hisz oly magasba emel, sasként repülhetek.

Utam, keresem? Szavak mit jelentenek?
Élet számít, mint vetsz, úgy szüretelsz,
ha univerzum szelleme segíti lényed,
úgy érted meg kavics, hogy gördül hegyekből tenger.
Világ igazát kutatja minden ember?
Nem! Mert félné választ mit lel.
Vágyom fogni két kezed, s érezni lelked.

Egy út

egyut

Sorsnak vad erdején táncoló tétova felhő,
fénylőn szemléled viharverten ágazó útjelzőt.
Merre menjek? Ékes hangon szólva kiáltod,
utadnak fonalát még derengve sem látod.

Út min indulni számtalan érkezése mind bizonytalan.
Vagyok, millióból egy, halványan derengő kikelet,
tán széllel sodort reménykeltő váratlan üzenet.
Elkapod? S titkos kottáját hárfádon játszod?

Ezt remélem, harmóniában zendülő két lélek,
karmestere sorsnak játszóteret adó bohókás élet.
Eszenciád körbevesz, velem van, táncra késztet,
ritka kincs, mit csak varázstudó kémlelve észlel.

Utat festek min csodás lényed suhanhat, kérlek…
Hibás gondolat kérni ily tettet vala nem szabad,
mégis óhajtom dallamos szavad minden pillanat.
Adtál nekem fénylőn tekergő varázsfonalat.

Csillagok szülöttje utamat tejút csillagpora jelölte,
vajon látod e hajómat, foglalkoztat zavaros gondolat?
Erősen tartom rudat, minek iránya feléd mutat,
remélem hajód még horgonyláncon marad.

Lehet gondolod szavak fia csalfa bőrbe bújt vad csaló,
kit égetett élet jogosan fakadó parázsló gyanú.
Adtál nekem tiszta érzést hol kétség nem fészkel,
kínálni csak teljes belsőmet merem, mi mindenem…