Zenét szórja díszes sportcsarnok ma,
végre nincsen izzadt tornaóra.
Padlóján sok fogatlan indult neki
Most káprázatos ruhákban állnak itt
Kezét szorítom, derekát ölelem,
kis cipőből magas tűsarok lett.
Forog világ ritmusra kering velünk
Tengerkék szemébe mélyre merülök
Hohó hol van copfos kicsi lányom?
Egy picit talán még odabent látom
Kezét szorítom, el nem engedem
Mellkasomban érzem, meg kell tennem
Lábam roppanón ropogó hóban áll
Szemem fagyott Balaton jegét lát
Testét lándzsaként döfi át a nád
Szövetét gyengítve edzi sok zárvány
Gondolatom jeges part mentén száll
Hidegtől, hogy jégkristály hízik
Úgy erősítve magam, fejlődök én is
Fülembe zendült hangos ludak kórusa
Fejem felkapva, látom fénylő szárnyukat
Szigetnek ódon vára, felette repülnek
Mit gondolhatnak falak mit rejtenek?
Történetet vérüket ontó védőkről…
Vállukat összevetve harcoló hősökről…
Ekkor már tudtam, hol én váram!
Mögöttem két lánykám hahotáz
Velük ropja táncos lábú mátkám
Nyomukban olvad, jégbe zárt világ
Édes mámor álmom alszom
belém hasít a fájdalom
Trappa-trappa anya rohan
Rögvest csapódik az ajtóm
Meleg ölelésén szunnyadom
higgye csak, mélyen alszom
pedig, ha tudná hű dajkám
szemem csak csalfán csukom
Jaj, azért fáj leendő fogsorom
nyálam gleccserként nyújtom
ásítós nyöszörgést sóhajtok
Szolgám karján csüngve ringok
Észlelem lassan süllyed hátsóm
Hát ezt én nem hagyhatom,
Kis ágyamban én, hogy alhatok?!
Pattanó szemem kíséri torkom.
Kedves néni szisszenve szól:
Zombi lettem, rögvest végem
Nem tudom mit jelent ez,
de újra emelkedik a fenekem.
Csatát immár megnyertem
Felemeltek a szorgos kezek
Jaj, azért még fáj a fogínyem
Kicsit még nyögök, úgy alszom el
