Ifjúként szakítottam illatos szirmát
Szeret vagy nem, válasz hullott alább
Balga mód igazt virágban kerestem
Pedig elég egy pillantás fénylő tekintetbe

Gyakran réveteg nézem ragyogásod
Mosolyogsz s minden gondom távol
Tűz mi bennem délcegen dalol
Tündöklő üvegrózsába zárom

Révész fénylő érmét kapta
Baljós tutaját távol tartsa,
Vágy, hogy szavát betartja
Pillanatok füzérét meg kell élnünk ma..

Távol vagyok, rózsát nézve érzed
Szerelmem, hogy ragyog veled.
Törékeny szirmát féltve óvom,
hogy fénye még sokáig ragyogjon

Február a mi hónapunk, Valentin nap és házassági évforduló 🙂

39 lettem én feslett óriások hatalmas mezején,
élvezem mit kaptam én, megtömött kis batyuként,
játszadozunk égiek fekete fehérre festett tábláján,
Osztóként vagy balekként ülünk a megfakult asztalnál?
hol király hol gyalog, életem sodródva tologatom,
balladás bástyaként őrzöm csodálatos családom,
életem ketyegő óráját lecsapni nem tudom,
tudjátok meg, hát roppantul nem is akarom…
Idő ölelve szelíden formál, érzem bársonyos húrját,
hímzett köpenyét utamba teríti, dolgom csak átmenni,
Hogy kikkel? Az jellemez, mint ember ki életét megéli.

Fakó tollam ismét megragadtam
Rozsdás ujjaim közt megforgattam
Pezsgő érzés újra megragadott
Betűk pattogtak kéklő tintalovon

Ifjoncként az időt noszogattam
Vágtassatok napok messze, gyorsan!
Mostan bezzeg horgonyt mélybe dobnám
Akadjon meg sebesen sodró bárkám

Bölcsőben ringott imádott lánykám
Nyakamban hordottam mindkét lábát
Muzsika lengette szőke haját
Elhagyni kész szerető szülő házát

Adtál nékem újabb édes lánykát
Meghallgattad immár minden imám
Tavasznak pattanó érett rügye
Úgy bontakozik már fénylő értelme

Adtál nékem csodás feleséget
Beköltözött véle belső béke
Üvegrózsa szirmát nem hullajtja
Örökkévalóságnak szimbóluma

Ki vagy nekem, velem lévő elem?
Műveled a száraz porzó földem.
Szikrázó ekéd mentén lobban lelkem.
Lázas forró ajkad lágyan ölelem.
Élet magvát együtt ültetjük el.

Mit jelent nekem, káprázat létezésed?
Üllőn finomítod merev szerkezetem.
Kovácsok Kovácsa, függővé teszel.
Mint nem látlak szomjazom heves léted.
Hiányzik elméd palléros érintése.

Közös élet, hogy élem véled meg?
Egy csepp sokáig nem örvendezhet.
Tiéddel együtt zubogó folyó lettem.
Folyamunk nem szárad, öröklétbe juttat,
csöpp cseppjeink együtt, arra csobognak.

Meddig szállhat két könnyed tollpihe?
Súlyuk elenyésző, messze juthat el.
Vihar támad, őrült forgást támaszt.
Két tollacska belső nyugalmat áraszt.
Vihar világra, így hozzák nyugalmat.

Létezhet bolygón bűvös ötödik elem?
Gondolat nem enged, mutattad mi lehet.
Család elképesztő roppant ereje ez.
Gonoszt eltaszítja, nem engedi be.
Otthon erőd, apró csodák színpada lett.

A négy elem.

                                

                                                        Az ötödik elem 🙂

Munka háló évem fonja.
Remélem nem leszek rabja.
Munka háló nyaram szőtte.
Ősz sem sokkal különb tőle.

Leszállt egy szépséges hópihe.
Kacagnom kellett rögvest tőle.
Hírnök Ő szabadság vivője.
Közeleg várva-várt év vége.

Hahó télnek szakáll Apója.
Először láthatod lánykámat.
Virgácsot ne hozz kérlek véled!
Angyalka Ő e földi létben.

Mennybéli kedves Jézuska.
Levelet mostan nem írtam.
Vajon miért tettem volna?
Ez év minden álmom hozta.

Eljött év végi fogadalmam:
Lányaim, Tünde feleségem,
szeretetük árasztják nékem.
Ezt adom vissza, ezer évre.

Ez a vers a pályázat negyedik tagja. A képen lányaim láthatók <3