39 lettem én

39 lettem én feslett óriások hatalmas mezején,
élvezem mit kaptam én, megtömött kis batyuként,
játszadozunk égiek fekete fehérre festett tábláján,
Osztóként vagy balekként ülünk a megfakult asztalnál?
hol király hol gyalog, életem sodródva tologatom,
balladás bástyaként őrzöm csodálatos családom,
életem ketyegő óráját lecsapni nem tudom,
tudjátok meg, hát roppantul nem is akarom…
Idő ölelve szelíden formál, érzem bársonyos húrját,
hímzett köpenyét utamba teríti, dolgom csak átmenni,
Hogy kikkel? Az jellemez, mint ember ki életét megéli.

Családom

Koronás ruhában

Forrong a világ olvasztja megannyi kínt és csodát
Forrongók hada támadja a punnyadt társadalmat
Hibák ezrede Hitek eredete, hová vezet?
Kinek Istene igazabb, eszméje magasztosabb?
Kinek vezére erénye csúcsosabb vagy rothadtabb?
Félelemben élő népek szava egyre erőszakosabb,
Marseille kikötőjében elhallgatott e roppant hang.
Ölelkezve örültünk együtt boldog Izland Vikingekkel,
Vélodrome küszöbén, büszkén kacsintottunk rendőrökkel.
Hajóztam Dalmát tengeren csattogó csónakommal,
partján kergettük labdát ismeretlen matrózokkal.
Itthon és messzi messzeségben, könnyes szemeimmel,
címeres mezem végre magasztosan viselhettem.

Koronás ruhában Izland Koronás ruhában Rendőr