Fakó tollam ismét megragadtam
Rozsdás ujjaim közt megforgattam
Pezsgő érzés újra megragadott
Betűk pattogtak kéklő tintalovon

Ifjoncként az időt noszogattam
Vágtassatok napok messze, gyorsan!
Mostan bezzeg horgonyt mélybe dobnám
Akadjon meg sebesen sodró bárkám

Bölcsőben ringott imádott lánykám
Nyakamban hordottam mindkét lábát
Muzsika lengette szőke haját
Elhagyni kész szerető szülő házát

Adtál nékem újabb édes lánykát
Meghallgattad immár minden imám
Tavasznak pattanó érett rügye
Úgy bontakozik már fénylő értelme

Adtál nékem csodás feleséget
Beköltözött véle belső béke
Üvegrózsa szirmát nem hullajtja
Örökkévalóságnak szimbóluma