Pár évvel ezelőtt pár kedves ismerősömmel tartottam haza Budapestről. Az M1-es autópályán haladtunk mikor befelhősödött az ég. Azonban nem egybefüggő komor felhő volt, hanem helyenként szakadozott. A felhő résein gyönyörű napsugarak törtek át szinte szabályos rendben. Lenyűgözött a látvány és azon kaptam magam, hogy elneveztem a jelenséget angyalfolyosónak. Rendkívül tetszett a szó, mit hosszú évekre eltemettem magamban. Az eset után évekkel a baráti társaság együtt nyaralt a Balatonon. Barátom két kislánya Cili és Dorka nagy hatással volt rám, így hazatérve írtam nekik egy altatót. Ekkor vettem elő agyam egy eldugott szegletéből az angyalfolyosó kifejezést. Az altatót ezen jelenség ihlette. Azóta is, ha meglátom a felhőkön átszűrődő napsugarakat elönt a boldogság.

 

Ez volt az egyik kép, amit a lányok altatójához csatoltam

Ez a kép meg a Mesefelhő antológiában jelent meg az altatóhoz.