Szólottam idő Urának, lassíts kérlek!
Még csak mostanság nőttem fel,
s lassan már kéred vöröslő vérem.
Imádlak, de még tartogasd véged!

Formás fohászt mormolok Fenség.
Hagyd még gyermeki lelkem,
s nem mászok még el feléd!
Őrizd csak szelencéd, terveim derék.

Tudod bal lábam, ha megvetem,
s időt fékező varázst meglelem,
karom hullámzik lassan lágyan,
varázs igéket formálom bátran.

Óhhh idők halhatatlan Ura!
Ne legyél irigy kivénhedt kutya.
Látod milyen boldog vagyok,
borok útján majd meghalok!