Erdő érdeklődve figyel.
Fehéren csillogó lepel,
szemét nem takarja el.
Élet lüktet mindenfele.

Ugrándozó őz suta,
élelem után kutat.
Anyja higgadt csendben,
mutatja ismert utat.

Sziklás hegy ódon orma,
Hóviharnak édesapja.
Hűvös kristály patak,
vize épphogy alig halad.

Fehér szikla szirtnek
Ölében sasnak fészke
Fiókák benne nőttek
Felszálltak télnek jötte

Illatos rét, borítja tél.
Övé minden termékenység.
Élet szikráját testében,
ringatja, mint gyermekét.

Mélyben rágcsálók bújnak,
egymást melegítve hunynak
Rét Anyó oltalma alatt.
Aprócska testük szunnyad.

Ars Poetica Versklub gondozásában megjelent  “A Legszebb karácsony” Antológia II. négy versemmel együtt 😉 További képek a bemutatóról és helyszínéről a képgalériában található 🙂