Illattal teli forgatag,
magával sodor elragad.
Kézzel mímelt fa eszközök.
Mézzel teli barna köcsögök.
Dobnak ritmus ostorára.
Dobbannak szaruval lábak,
Savaria aestus in via,
Légiók üdvözlő kórusa.
Centurió int harci szekéren,
vezeti katonát, farkas bőrben.
Vesta szüzek égető fénye,
kíséri Napot nyughelyére.
Reszket a Thökölyek útja,
szirénák hangosan sírnak.
Hömpölygő kénes lőpor felhőt.
Muskétások kanóccal csiholnak.
Hunok gyilkos tollas nyila,
most lapítva tegezben marad.
Huszárok feszítve csörtetnek,
pompázó lovuk embert néznek.
Honjukat védő legények,
borok útjára tévednek.
Mosolygó arcuk tévelyeg,
hangulatuk hős kort idézget.
Méltó megemlékezés ez,
múltnak miből népünk egyszer,
keveredve gyökeret vert.
Onnan büszkén felemelkedett.
