Ébredés sikoltón kínzó ostora,
hasító ékként, elmém darabolja,
szemem már résre tárva nyitva,
de fény mmm késve tér be rajta.

Hol vagyok? Kérdés kóválygón ragyog,
alig hallom hangom, bordám sajog,
elmém rongyos éjszakán andalog.
Történetem ismerik sötét angyalok.

Lassan felfogom, békés hangot hallok.
Két barát hortyogva durranó kórusát,
ismerős szag lepi el gyötört orrcimpám.
Mosolygok, ismét Kenyérközben vagyok.

Olcsó szalámit kenyérrel majszolok,
ólmos falatok számban forgó démonok,
örvendek, újra együtt vagyunk,
szemünk cinkosan kacsintva ragyog.

Felvillan mámor, benzingőzös álom,
fagyott kormány, kocsmák hátán,
bordó belga meggysör, szivarfüstös…
dübörgő zene, króm csöves este.

Gyermeki kötelék,… kohézió,
Ki át nem élte, hogy értené?
Mi végre élne, magát fosztva.
Köszönöm, vagytok nekem, velem.

szombathely_szobor

Ezt a verset a tejfakasztó bulim emlékére állítottam 🙂

Facebooktwitterlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


The reCAPTCHA verification period has expired. Please reload the page.