Drága Istenem mennybéli királyságtól lassan búcsúznom kell.
Leszállok, mint megismerem Angyalom, démont űző Harcosom.
Apró gyermekem mennybéli királyságot magadnak teremted.
Nem értem Atyám hangodban csengő érzéki muzsikát!
Földi létben én királyságnak országát, hogy teremtsek?
Mostan félelem lakik bennem, érthetetlen jövő nyelven.
Gyötrő aggodalmad el kell, hogy engedd édes kis gyermekem.
Mi lesz, muzsikája ismeretlen, fogni fogom csöpp kezed.
Istenem burkom megrepedt, a dobbanása hangosabb lett.
Érzem féltő gondolatot, de ki ő csak nem az Angyalom?
Küzdened kell, földi létre belépni csak emígyen lehet,
de siess kérlek Angyalod egy teljes napja harcol érted!
Óh drága Istenem sietek, de annyira fáj mindenem.
Alig haladok és hangod is egyre halkabban hallom.
Menj csak menj, utad mentén apró kis csodákat hintettem.
Hunyó hangom, ha ismét vágyod meglásd újfent megleled.
Vakító fényt látok, sikítok, muzsikád már nem hallom!
Külső burkomra tettek, angyali dobbanást újra érzem.
Hát ilyen ez új világ, torkomat levegő járja át.
Látom színesre festettél mindent szerető jó Atyám.
Köszönöm neked, megismertem végre angyali Anyám.
Hozzám lépett egy halkan suttogó alak, ki lehet az?
Bal lábát kitámasztva, könnyes szeme nékem azt mondta,
ha jó, gonosz cselekszik rossz, ígérem megvéd hatalmam.
Ez a vers a Várakozás II folytatása. Ki még nem olvasta javaslom a Megérkezés előtt elolvasni, mert így kerek a történet.
