Lábam roppanón ropogó hóban áll
Szemem fagyott Balaton jegét lát
Testét lándzsaként döfi át a nád
Szövetét gyengítve edzi sok zárvány
Gondolatom jeges part mentén száll
Hidegtől, hogy jégkristály hízik
Úgy erősítve magam, fejlődök én is
Fülembe zendült hangos ludak kórusa
Fejem felkapva, látom fénylő szárnyukat
Szigetnek ódon vára, felette repülnek
Mit gondolhatnak falak mit rejtenek?
Történetet vérüket ontó védőkről…
Vállukat összevetve harcoló hősökről…
Ekkor már tudtam, hol én váram!
Mögöttem két lánykám hahotáz
Velük ropja táncos lábú mátkám
Nyomukban olvad, jégbe zárt világ