2012.11.08

Süvítve hull száraz kiégett porba,
fröccsenve éget nyugvó pokolban,
fájt miközben hullott mert éreztem mit adott,
édesítve szürke hétköznapot.
Bal lábam megvetettem de mi végre el nem érlek,
könnybe lábadt szemmel fürkésztem fénylő eget,
hangod fájdalom húrján játszott,
tépett, mart tehetetlen harcos hang belőle harsant,
kerestem utat merre haladjak, jelzőtábla nélkül,
szívemre hallgattam, úgy segítenék,..mit tegyek!
Parancsolj lelkemnek, rendelkezz már felettem,
iszonyú erők húznak hozzád kedvesem…
Szállnék már szerelmed oltárán kizárni élet mocskát,
pillanatot örökké élni szomjazva gondolok rád.