Ágyú dörrenve füstöt lövell.
Trombiták hangja velük örvend.
Ily muzsika belőlem harsan,
mikor csöppöm a kezem fogja.

Virágos réten gyakran sétálok,
képzeletben freskókat pingálok.
Hogyan is tehetnék egyszersmind mást?
Hisz orcáján a pír olyan rózsás.

Gyermeki illattól csak andalgok.
Keresem helyem, sehol se lelem.
Hogy találhatnám távol világom?
Hisz párolgását otthon találom.

Sírás torkát sosem fojtogatja.
Elképeszt apró ember hatalma.
Érthetetlen csoda angyal nyelve.
Szimfonikus muzsika, lelkemnek.

Légyként ragadok a papírra,
úgy vonz szépséges pillantása.
Kék óceánt benne csodálom,
ez hát ragyogó rajongásom.