Bordó pipacsrét erdejében,
tarka fácán kotlik csendben.
Szorgos méhe hordák szállnak,
hullám járta sárgálló repce tábla.

Arra járok éppen…
természet figyel, meg-meg rezzen.
Ne félj tőlem, részed képzem,
míg csak élek óvón ölelnélek.

Bőrömet simító ízes szellő,
élet magvát hordó elemi erő,
zöldellőket ostromló koppanó eső,
Busókkal táncoló telet űző.

Akáccal játszó orgona füzérrel,
orrom tölti pipacsos rét erdejében.
Mélyre szívom, amíg csak bírom,
elmém járja, megrészegít illat álma.

Körbe forgok, mosolyod megállított.
Nézek lentebb tündöklő orcádról,
gömbölyödő hasad virágszirmok alatt,
ébredő erő boldogságból fakad.