Hulló tarka falevélben,
két kisegér cincog nevetgélve.
Nézem őket irigykedve,
gondtalan nevetésük, rétet festve.

Komor hóesésben,
két kóbor eb vidáman menetel.
Nézem őket irigykedve,
hogy bújnak össze, melegedve.

Szikrázó napsütésben,
két kergetőző cinke lépdel.
Nézem őket irigykedve,
hogy repülnek fészekbe, csivitelve.

Burjánzó kikeletben,
két hóvirág nől sziklakertben.
Nézem őket irigykedve,
hogy porozzák mezőt, igyekezve.

Csengő harsan, közelgek lassan.
Tömör faajtó előttem nyílik gyorsan,
szívem dobban, ragyogó arcodra öröm nézni,
már tudom, milyen szeretve hazatérni.