Üvegcserép

Kontinens mi élet szikráját nevelte,
állott ottan egy öreg hegy, nevetve.
Sziklái vörös Nap alatt csevegtek.
Tehették hisz idejük véges végtelen.
Leszállt az éj, hol együtt csak remegtek
Kihűlt testük, repedések kusza ezrede
Bölcső ez, hol homokszemek születnek
Öntudatra ébredt egy, szilícium szem.
Állok hegy alant, létemnek értelme van?
Meglehet küldetésem, dűnék építése!
Horizont csodás formákba rendezése.
De miért érzem meddő sekélynek ezt?
Létezésem légyen paták forró ölelése…
Homokszemcse gördült reggel-este,
Míg szellő kéklő magasba nem emelte.
Sokáig sodorta, roppant Főnszélnek átadva
Ez hát misszióm, szállni magasból látni,
dűnék habzó tengerkékjét tanulmányozni.
Valós ez, így nyer értelmet kis életem?
Látom világot, de mit teszek én érte…
Kétségtől vergődő, zuhanásba kezdett
Szél erejét vesztett Magyar föld felett,
Lerakta terhét Fülöpházi buckavidéken.
Apró valóm hová ért, reszketve félek.
Púpos tevék helyett kecskék tépnek.
Sok felkavart sorstárs, nem volt nyugvás,
szellő játszott ismét huncut kis postást.
Landoltak egy gödörbe, fénytől temetve
Ez hát sorsom, Gaia magához vonzva ölel,
talán Ő tudja, miért teszek fel kérdéseket.
Erős gépek föld testébe kíméletlen téptek,
Hatalmas kanaluk kamiont töltött véle.
Konvojban haladtak üveggyárat nézve.
Óh sziklák szelleme mit vétettem ellened?
Testem mágián vonaglik hosszan hevítve.
Céltalan szenvedés, soha nem lesz vége?
Könnyem zárom csillogó üvegbe temetve.
Kihűlt gyötört teste polcra lett helyezve.
Már megint hová kerültem, nem értem.
Szorgos kezek simítanak kacagva, nevetve.
Egy nagy táblára ragasztanak, érdekel?
Ez vezethet csak feléd, újabb gyötrelem.
Napok egybefolytak csak ujjak suhogtak
Meg nem álltak, nemes céljuk nem várhat,
Üveglapocska rájuk irigykedve figyelt.
Látta bennük mit eddig Ő nem ért el.
Ismét útra kelt, cipelték vidám gyerekek.
Hatalmas fehér épületegyüttesbe értek,
hol sokaság arcán mosolyt nem leltek.
Fejtáblán, Gyermek Neurológiai Osztály.
Oda állították csodás mese mozaik táblát.
Látom magam gyermekszem csillám tükrében,
előttem ül fáradt szülők edzett kezében.
Gaia! Értem létezésem mily értelmet nyert.
Fényt csalhatok beteg gyermekek lelkébe.
Kacsaláb köré font Premontrei Gimnázium,
Nektek köszönhetem végső nyughelyem.

Mozaik

Nagyobbik lányommal sajnos gyakran kell kontrollra járnom a kórházba.
A  vers ötlete a feszült várakozás közben született meg bennem miközben a beteg gyerekek csodálkozva nézték a gyönyörűséges mozaik táblát.

Rajongás

Ágyú dörrenve füstöt lövell.
Trombiták hangja velük örvend.
Ily muzsika belőlem harsan,
mikor csöppöm a kezem fogja.

Virágos réten gyakran sétálok,
képzeletben freskókat pingálok.
Hogyan is tehetnék egyszersmind mást?
Hisz orcáján a pír olyan rózsás.

Gyermeki illattól csak andalgok.
Keresem helyem, sehol se lelem.
Hogy találhatnám távol világom?
Hisz párolgását otthon találom.

Sírás torkát sosem fojtogatja.
Elképeszt apró ember hatalma.
Érthetetlen csoda angyal nyelve.
Szimfonikus muzsika, lelkemnek.

Légyként ragadok a papírra,
úgy vonz szépséges pillantása.
Kék óceánt benne csodálom,
ez hát ragyogó rajongásom.

Rajongás

 

 

Karnevál

Illattal teli forgatag,
magával sodor elragad.
Kézzel mímelt fa eszközök.
Mézzel teli barna köcsögök.

Dobnak ritmus ostorára.
Dobbannak szaruval lábak,
Savaria aestus in via,
Légiók üdvözlő kórusa.

Centurió int harci szekéren,
vezeti katonát, farkas bőrben.
Vesta szüzek égető fénye,
kíséri Napot nyughelyére.

Reszket a Thökölyek útja,
szirénák hangosan sírnak.
Hömpölygő kénes lőpor felhőt.
Muskétások kanóccal csiholnak.

Hunok gyilkos tollas nyila,
most lapítva tegezben marad.
Huszárok feszítve csörtetnek,
pompázó lovuk embert néznek.

Honjukat védő legények,
borok útjára tévednek.
Mosolygó arcuk tévelyeg,
hangulatuk hős kort idézget.

Méltó megemlékezés ez,
múltnak miből népünk egyszer,
keveredve gyökeret vert.
Onnan büszkén felemelkedett.

Farkas_borben

Futás

Körbevesznek fák s kerek bokrok,
kertvárosi szép kis házikók.
Koptatom forró aszfalt csíkot,
futom mára felrótt penzumom.

Arcom szellő lágyan simítja,
felhők közül napfény takarja.
Homlokomról nedves izzadság,
száraz kavicsporra alászáll.

Problémák, agyamban kattogók,
Idegeim feszítő vad manók.
Lépések ütem ritmusától,
menekülnek belső világomból.

Elmém nyugtató ürességben.
Csupán egy kép maradt meg bennem.
Tündém ki lányom forrón öleli,
áhítva néznek egymás szemébe.

Nedves cseppek homlokom helyett,
könnyek csatornájából erednek.
Tempóm zihálva egyre növelem,
mivel otthon vár rám a szerelem.

Futáshoz

Futás közben csak az villan be, ami igazán számít 🙂
A vers szerkezetéről tettem ki képet a képgalériába.

 

Testvéri szeretet

Hullajtott mag földből kikelve,
ég felé tör magányos csendben.
Óvják éltetőn, féltő gonddal,
magot adó lombkoronákkal.

Palánta gyűrűit szaporázza,
belépett a cserjék világába.
Törzsén kéreg, hamvas zsenge réteg.
A szépsége messze földön híres.

El van ő büszke magányában,
míg nem körbenéz kellő magasságban.
Távolban meglepődve látja,
hogy nőnek cserjék csoportosulásban.

Egymással játszanak kicsi ágak.
szélben együtt ringnak boldogságban.
Tetszett ez cserjének, de mi végre,
kósza mag ő színes világréten.

Belső magányban, tapasztalta.
Földből kinőtt mellette egy magvacska.
Féltő gonddal betakargatta.
Ágaival gondosan átkarolta.

Testvéri szeretet_vágott_II

A verset a mellékelt kép ihlette. Az érintésből látszódó testvéri szeretet 🙂

 

Mosolyország

Nézek szemedbe, hol elveszek,
értelem hullám kék fergeteg.
Mélyen fürkészed gondolatom,
elképeszt, ez magas hatalom.

Aprókkal megöleled nyakam.
Mosolyország belőled fakad.
Érzelmi hullám talpig szalad.
Rég ért el ily boldog pillanat.

Illatod megrészegít, elrepít,
gondtalanság országába lendít.
Visszatérni onnan nem kívánok.
Miért tenném? Értem minden álmot.

Angyalod ölel, kezében fekszel.
Testéből táplál, simítja lelked.
Két tekintet örökre egybeforr.
Ilyen csodát szemem régen látott.

mosolyország

A képgalériába tettem ki képet a vers szerkezetéről. Sikerült a szótagszámokat elrendezgetni, bár még rengeteg tanulni valóm van. A vers tartalmát tán nem kell magyaráznom 🙂

Egy rongyos éjszaka

Ébredés sikoltón kínzó ostora,
hasító ékként, elmém darabolja,
szemem már résre tárva nyitva,
de fény mmm késve tér be rajta.

Hol vagyok? Kérdés kóválygón ragyog,
alig hallom hangom, bordám sajog,
elmém rongyos éjszakán andalog.
Történetem ismerik sötét angyalok.

Lassan felfogom, békés hangot hallok.
Két barát hortyogva durranó kórusát,
ismerős szag lepi el gyötört orrcimpám.
Mosolygok, ismét Kenyérközben vagyok.

Olcsó szalámit kenyérrel majszolok,
ólmos falatok számban forgó démonok,
örvendek, újra együtt vagyunk,
szemünk cinkosan kacsintva ragyog.

Felvillan mámor, benzingőzös álom,
fagyott kormány, kocsmák hátán,
bordó belga meggysör, szivarfüstös…
dübörgő zene, króm csöves este.

Gyermeki kötelék,… kohézió,
Ki át nem élte, hogy értené?
Mi végre élne, magát fosztva.
Köszönöm, vagytok nekem, velem.

szombathely_szobor

Ezt a verset a tejfakasztó bulim emlékére állítottam 🙂

Megérkezés

Drága Istenem mennybéli királyságtól lassan búcsúznom kell.
Leszállok, mint megismerem Angyalom, démont űző Harcosom.
Apró gyermekem mennybéli királyságot magadnak teremted.
Nem értem Atyám hangodban csengő érzéki muzsikát!
Földi létben én királyságnak országát, hogy teremtsek?
Mostan félelem lakik bennem, érthetetlen jövő nyelven.

Gyötrő aggodalmad el kell, hogy engedd édes kis gyermekem.
Mi lesz, muzsikája ismeretlen, fogni fogom csöpp kezed.
Istenem burkom megrepedt, a dobbanása hangosabb lett.
Érzem féltő gondolatot, de ki ő csak nem az Angyalom?
Küzdened kell, földi létre belépni csak emígyen lehet,
de siess kérlek Angyalod egy teljes napja harcol érted!

Óh drága Istenem sietek, de annyira fáj mindenem.
Alig haladok és hangod is egyre halkabban hallom.
Menj csak menj, utad mentén apró kis csodákat hintettem.
Hunyó hangom, ha ismét vágyod meglásd újfent megleled.
Vakító fényt látok, sikítok, muzsikád már nem hallom!
Külső burkomra tettek, angyali dobbanást újra érzem.

Hát ilyen ez új világ, torkomat levegő járja át.
Látom színesre festettél mindent szerető jó Atyám.
Köszönöm neked, megismertem végre angyali Anyám.
Hozzám lépett egy halkan suttogó alak, ki lehet az?
Bal lábát kitámasztva, könnyes szeme nékem azt mondta,
ha jó, gonosz cselekszik rossz, ígérem megvéd hatalmam.

adel_imádkozik

Ez a vers a Várakozás II folytatása. Ki még nem olvasta javaslom a Megérkezés előtt elolvasni, mert így kerek a történet.

Angyalfolyosó

Nyugodni készülő Nap fénylő sugara festi vörösre égen nyugvó bárányokat
Van ott kicsi, s nagy egymást boldogan kergető habcsók lovak
Nézd csak, hogy ugrálnak körülöttük aprócska csacska kis nyulak
Szellő irigykedve figyel, kémleli bársony eget s morranva szelet lövell
Felhők ugranak szét s angyalfolyosó ragyogva nyíl,
fénylő sugarak hátán két kis angyal száll le pihe-puha párnán
Lelkük vidám hisz bennük lakik ország mit végeláthatatlan mosoly táplál
huncut szemük lassan álomra szenderül hisz egész nap jóízűen kacagott pici szívük

Álmodjatok szépeket angyalka gyermekek, Anya és Apa őrzi minden percetek,
otthon melege takarja édes kis álmotok, mikben ha akartok óriások közt lakhattok
táncos lábon perdülve kerülhettek mese erdőbe, hol tündék laknak rejtőzve
Füleljetek…így hátha halljátok, hogy ülnek ágakon reccsenve, mesebeli szerzetek,
kik követik minden puha léptetek, kincsük féltő kesergő koboldok képébe
Nem kell félnetek belőletek áradó jóság pajzsként véd bennetek
csak őrizzétek meg mérhetetlen kincsetek s minden álmot elértek

Mesefelho_elolapMesefelho_hatlap

Megjelent a Mesefelhő antológia. Szívemnek roppant melengető ez a kötet. Gyönyörű lett és remélem sok kis csöppségnek fog örömet okozni.

Ígéretek

2014.10.19  Ez egy korábban írt versem, ami szintén az Ígéretek  11 antológiában jelent meg.

Mondhatom, de az csak szó
foszlón sorakozó betűsor
Gondolhatom, mit ki is adhatok
bennem bújó édes aranyló

Buja óhajt borító éj
véget nem érő sikoltó kéj
Finom borzongás,
hullámzó lágy varázs

Már nem repít messzire,
simító kezem ereje
Nem bomlaszt porrá,
tekintetem hevülete

Lassan felfogom,
szónak néma csengése
üres koncertterem
Ereje kimondva,
szimfonikus ütemre ver

Szórod rám tüzes nyilad
forrázva állok némán alant
Kitörök belőle, kiáltva állok előtted
kimondom, mit rejt forrongó lényem

Megélve s megéltetve ígérem,
kezünk összefonva lép éjből-éjbe
kiscsikók ugrálnak köröttünk,
minden pillanatot áhítattal élve

Ígéretek 11_alexandra