Jégbe zárt világ

Lábam roppanón ropogó hóban áll
Szemem fagyott Balaton jegét lát
Testét lándzsaként döfi át a nád
Szövetét gyengítve edzi sok zárvány
Gondolatom jeges part mentén száll
Hidegtől, hogy jégkristály hízik
Úgy erősítve magam, fejlődök én is
Fülembe zendült hangos ludak kórusa
Fejem felkapva, látom fénylő szárnyukat
Szigetnek ódon vára, felette repülnek
Mit gondolhatnak falak mit rejtenek?
Történetet vérüket ontó védőkről…
Vállukat összevetve harcoló hősökről…
Ekkor már tudtam, hol én váram!
Mögöttem két lánykám hahotáz
Velük ropja táncos lábú mátkám
Nyomukban olvad, jégbe zárt világ

Jegbe_zart_vilag

Zombi üzemmód

Édes mámor álmom alszom
belém hasít a fájdalom
Trappa-trappa anya rohan
Rögvest csapódik az ajtóm

Meleg ölelésén szunnyadom
higgye csak, mélyen alszom
pedig, ha tudná hű dajkám
szemem csak csalfán csukom

Jaj, azért fáj leendő fogsorom
nyálam gleccserként nyújtom
ásítós nyöszörgést sóhajtok
Szolgám karján csüngve ringok

Észlelem lassan süllyed hátsóm
Hát ezt én nem hagyhatom,
Kis ágyamban én, hogy alhatok?!
Pattanó szemem kíséri torkom.

Kedves néni szisszenve szól:
Zombi lettem, rögvest végem
Nem tudom mit jelent ez,
de újra emelkedik a fenekem.

Csatát immár megnyertem
Felemeltek a szorgos kezek
Jaj, azért még fáj a fogínyem
Kicsit még nyögök, úgy alszom el

Zombi

Téli táj

Erdő érdeklődve figyel.
Fehéren csillogó lepel,
szemét nem takarja el.
Élet lüktet mindenfele.

Ugrándozó őz suta,
élelem után kutat.
Anyja higgadt csendben,
mutatja ismert utat.

Sziklás hegy ódon orma,
Hóviharnak édesapja.
Hűvös kristály patak,
vize épphogy alig halad.

Fehér szikla szirtnek
Ölében sasnak fészke
Fiókák benne nőttek
Felszálltak télnek jötte

Illatos rét, borítja tél.
Övé minden termékenység.
Élet szikráját testében,
ringatja, mint gyermekét.

Mélyben rágcsálók bújnak,
egymást melegítve hunynak
Rét Anyó oltalma alatt.
Aprócska testük szunnyad.

Ars Poetica Versklub gondozásában megjelent  “A Legszebb karácsony” Antológia II. négy versemmel együtt 😉 További képek a bemutatóról és helyszínéről a képgalériában található 🙂

Budavar

Kicsi Csodamasina

 

Lánykám boldogan hahotázva kacag,
burokban él otthon védelme alatt.
Nézem Őt, pillanatot raktározom,
bársonyosan puha boldogságom.

Féltem e szövetet, széttépik emberek.
Mi elszakad, csak foltozni lehet.
Kinek szőttesét felperzselik,
belsőjét vele együtt sírba teszik.

Vallás téves zászlaja alatt,
hangos, fegyverek mocskos hada.
Olajos roppanós zöld dollár,
veszélyesebb a tüzes pokolnál.

La Belle, Bataclan, áldozati oltárok.
Vétlen vérben fürdő diákok.
Létezésükkel mit vétettek?
Tán, hogy szórakozni mertek.

Emberi mivoltunk, érett életre?
Nem fejlődünk, Gaia elpusztít minket.
Állat nem képes oly gonoszra,
mint, ami szunnyad mindannyiunkban.

Lánykám boldogan hahotázva kacag,
burokban él otthon védelme alatt.
Ontanám világra otthon védelmét.
Ki mondja meg, hogy tehetném?

Mindenki hallotta a videón Adélka első szavát? 😉

Ötödik elem

Ki vagy nekem, velem lévő elem?
Műveled a száraz porzó földem.
Szikrázó ekéd mentén lobban lelkem.
Lázas forró ajkad lágyan ölelem.
Élet magvát együtt ültetjük el.

Mit jelent nekem, káprázat létezésed?
Üllőn finomítod merev szerkezetem.
Kovácsok Kovácsa, függővé teszel.
Mint nem látlak szomjazom heves léted.
Hiányzik elméd palléros érintése.

Közös élet, hogy élem véled meg?
Egy csepp sokáig nem örvendezhet.
Tiéddel együtt zubogó folyó lettem.
Folyamunk nem szárad, öröklétbe juttat,
csöpp cseppjeink együtt, arra csobognak.

Meddig szállhat két könnyed tollpihe?
Súlyuk elenyésző, messze juthat el.
Vihar támad, őrült forgást támaszt.
Két tollacska belső nyugalmat áraszt.
Vihar világra, így hozzák nyugalmat.

Létezhet bolygón bűvös ötödik elem?
Gondolat nem enged, mutattad mi lehet.
Család elképesztő roppant ereje ez.
Gonoszt eltaszítja, nem engedi be.
Otthon erőd, apró csodák színpada lett.

4_elements

A négy elem.

                                5_elem

                                                        Az ötödik elem 🙂

Karácsony

“If we don’t end war
War will end us.” H. G. Wells

Ha nem fejezzük be a háborút,
A háború lesz a végünk.

E szó van hol vallás.
Lenyomata csodás.
Kirobbanó érzés.
Körbevesz a hatás.

E szó hol üldözés.
Lenyomata veszély.
Kirobbanó hatás.
Körbevesz a nyomás.

Ünnepel fél világ.
Szív ismét reményt lát.
Jézusunk közénk szállt.
Körbevesz ragyogás.

Méltó minderre ember?
Béke elmében s tettben
Ország farkas viadal
Lassan mindenkit felfal

E szó hol felejtés.
Háborgó, békét lát.
Időkerék lassít.
Ember csodát talál.

A Legszebb Karácsony pályázat 4/3 tagja ez a vers.

Év vége

Munka háló évem fonja.
Remélem nem leszek rabja.
Munka háló nyaram szőtte.
Ősz sem sokkal különb tőle.

Leszállt egy szépséges hópihe.
Kacagnom kellett rögvest tőle.
Hírnök Ő szabadság vivője.
Közeleg várva-várt év vége.

Hahó télnek szakáll Apója.
Először láthatod lánykámat.
Virgácsot ne hozz kérlek véled!
Angyalka Ő e földi létben.

Mennybéli kedves Jézuska.
Levelet mostan nem írtam.
Vajon miért tettem volna?
Ez év minden álmom hozta.

Eljött év végi fogadalmam:
Lányaim, Tünde feleségem,
szeretetük árasztják nékem.
Ezt adom vissza, ezer évre.

Év vége

Ez a vers a pályázat negyedik tagja. A képen lányaim láthatók <3

Fenyő élete

Magasban figyelő bárány felhő.
Alant hűsen szálló kerge szellő.
Hátán repíti aprócska magvat.
Tarka rét falevéllel takarja.

Körbenézek hazám virág réten.
Hozzám fogható tűlevelűket,
magányomban távolba remélek.
Magas leszek találkozok vélek.

Rét délcegen álló tüskés Ura.
Fehér takaróval tarkán fedett,
gyönyörűen formás fenyőfa lett.
Jöttek rétre érte, már megérett…

Haló, lábukat használó lények!
Beszélhetnék magányomról néktek?
Nem értem mit tesztek velem, félek.
Törzsem forgácsolva, gyantát vérez.

Csikorgott a rozsdás traktor kerék.
Elvonszolta ólmos púpos terhét.
Zsibongó piacra igyekezett.
Méretes haszonban reménykedett.

Hát velem vagytok hason barátok!
Ágaim simítva simítjátok.
Vidám boldogság helyett úgy érzem.
Fojtogató kétség búj bennetek.

Hangosan hömpölygő embertömeg.
Pénz seregét rögvest újfent elver.
Hálóba tömték dalia fenyőt.
Elszakítva rettegő zöld néptől.

Énekelnek hozzám, csodaország.
Csillogó bűbájos csúcs a sapkám.
Boldogság terül körben, mindenütt.
Minden nap ünnep vajon életük?

fenyofa

Ez a vers 4 társával az Ars Poetica Versklub 2015 –ös pályázatára készült. Év végén jelenhet meg egy antológiában, amennyiben beválasztják. Meg fogom osztani veletek a többi beküldött verset is. Örömömre szolgálna, ha megírnátok melyik tetszett a leginkább 🙂  Ha megjelenik biztos kisorsolok belőle egy példányt kedves olvasóim között.

Fenyofa_szerkezete

Egy kép a vers szerkezetéről. Egy kicsit bűvészkedni kellett, de kijöttek a 10 szótagos sorok 🙂