Éteren rettentő sötét hír érkezett,
Ismerős érzés újfent hatalmába kerített,
Gyönyörű gyermekem ismét kómába esett,
Másodpercek mázsás ólomként húztak le.

Most messze távol volt tőlem a Drága,
Tudtam Alfám rögvest aszfaltot szab ma,
Kezem kókadtan bőrvert kormányra helyeztem,
Üzenték utam iránya, északkeletre tart.

Rúgtam a vasat, végig kezes bárány maradt,
Kissé nyugodtam, Bazilika kupolája alatt,
Kórházban bolyongtam, egy lelket sem találtam,
Lánykám erőtlen hangja harsogott utánam.

Hálás voltam, ismét kezemben tarthattam,
Köszönöm újra Orvosok s higgadt Tanároknak.
Égiek, mindig odadörgölik, figyelj ember!
Addig szeresd Őket, amíg csak lehet…

Írtam reggel egy verset, akkor még nem sejtettem, hogy még ma ki kell írnom magamból ismét egyet. Újfent egy példa, hogy tervezni lehet, de sokszor újra kell tervezni a dolgokat. A versírás néha csak nyomáscsökkentés nálam. Ez most pont egy ilyen vers. Elnézést a weboldal most nem a legjobb formájában van, ennek oka, hogy ráncfelvarráson esik keresztül.