Édes mámor álmom alszom
belém hasít a fájdalom
Trappa-trappa anya rohan
Rögvest csapódik az ajtóm

Meleg ölelésén szunnyadom
higgye csak, mélyen alszom
pedig, ha tudná hű dajkám
szemem csak csalfán csukom

Jaj, azért fáj leendő fogsorom
nyálam gleccserként nyújtom
ásítós nyöszörgést sóhajtok
Szolgám karján csüngve ringok

Észlelem lassan süllyed hátsóm
Hát ezt én nem hagyhatom,
Kis ágyamban én, hogy alhatok?!
Pattanó szemem kíséri torkom.

Kedves néni szisszenve szól:
Zombi lettem, rögvest végem
Nem tudom mit jelent ez,
de újra emelkedik a fenekem.

Csatát immár megnyertem
Felemeltek a szorgos kezek
Jaj, azért még fáj a fogínyem
Kicsit még nyögök, úgy alszom el