Éltem, de meg is éltem?
Kapott kurta időt megéltem?
Hulló napokat tényleg átéltem?
Érzem sokszor csak túléltem.

Vártam rád, kezem kitárván,
ódon  megfakult életem eldobván.
Felvettem új ruhám rajta fénylő orcád,
múló pillanatokat nem számolom már.

Velem vagy, akkor is, ha nem,
Közel érezlek, mikor távol létezel.
Érzem illatod, pipacsrét hiába tombol,
bőröd simít, pedig csak takaró terít.

Aggódom, mit veszthetek,
súlyát oly nehéznek érzem,
ringatnám már karomban,
megszületett gyermekünket.