Hullajtott mag földből kikelve,
ég felé tör magányos csendben.
Óvják éltetőn, féltő gonddal,
magot adó lombkoronákkal.

Palánta gyűrűit szaporázza,
belépett a cserjék világába.
Törzsén kéreg, hamvas zsenge réteg.
A szépsége messze földön híres.

El van ő büszke magányában,
míg nem körbenéz kellő magasságban.
Távolban meglepődve látja,
hogy nőnek cserjék csoportosulásban.

Egymással játszanak kicsi ágak.
szélben együtt ringnak boldogságban.
Tetszett ez cserjének, de mi végre,
kósza mag ő színes világréten.

Belső magányban, tapasztalta.
Földből kinőtt mellette egy magvacska.
Féltő gonddal betakargatta.
Ágaival gondosan átkarolta.

A verset a mellékelt kép ihlette. Az érintésből látszódó testvéri szeretet 🙂