Tenger türkiz kékje aranyban fürdik,
pompázik, fodrozó hullámokkal játszik.
Csiszolt szemeket épp partra mossa,
lábaim belé fúródva nyaldossa.

Gyorsulva suhanok a nyugvó parton,
emlékeimbe merülök e csodás napon.
Cölöpökre vert házak közt járva,
boldog kis kacajok harsantak fel ma.

Réved gurba gondolatom gondolába,
háznépemmel hajóztunk szűk csatornákba.
Szólt a harmonika s dallam ének,
gondolások nyelve mit csak ők értenek.

Omladozó falak rogynak ezredek alant,
átölelt a történelem percek alatt.
Ódon faragott kövek néztek le rám,
hangosan nevettek, mit értél el, Komám?!

Habokba harapó stéget átugrottam,
talpam homokba érve nagyot csattant.
Meglehet nem harcoltam s kalandoztam,
de legalább együtt lehetek családommal.