Fakó tollam ismét megragadtam
Rozsdás ujjaim közt megforgattam
Pezsgő érzés újra megragadott
Betűk pattogtak kéklő tintalovon
Ifjoncként az időt noszogattam
Vágtassatok napok messze, gyorsan!
Mostan bezzeg horgonyt mélybe dobnám
Akadjon meg sebesen sodró bárkám
Bölcsőben ringott imádott lánykám
Nyakamban hordottam mindkét lábát
Muzsika lengette szőke haját
Elhagyni kész szerető szülő házát
Adtál nékem újabb édes lánykát
Meghallgattad immár minden imám
Tavasznak pattanó érett rügye
Úgy bontakozik már fénylő értelme
Adtál nékem csodás feleséget
Beköltözött véle belső béke
Üvegrózsa szirmát nem hullajtja
Örökkévalóságnak szimbóluma


