Zordan zord vidék lett ez,
gépsárkányok acél erdejében
Jöttén aztán hórihorgas,
simán kezelte a helyzetet

Morzsoló évek váltakoztak,
vértől áztatott vidéken
Vitéz legény fénylő páncélja,
megkopott az ütközetben

Sok-sok katona leszerelt már
Minőségért küzdő küzdelemben,
de tudásukkal felvértezve,
csillogtak a polgári életben

Daliás legény tábort vert hegyén,
révedőn tévedt távol messzeségbe
Kereste a jövőt békéjében
Csaták után űrt, hogy temesse?

Arra futott egy kis kócos,
dombnak zöldellő lejtőjével
Átkarolta féltőn lovag lábát,
űzve lélek heget felejtésbe

Tépázva megmaradt sereg,
hálás imát mormolt vitézének
Megmutatta gerincét világnak,
hogy kell széllel szemben

Egy kedves munkatársam munkahelyet váltott. A vers számára íródott és a kép a búcsú buliján készült 🙂