Kezemben tartom, csendülő zene hála.
Keringőzünk, szemének kék ragyogása,
átcsap szerelmes mátka pillantásba.
Kacaja oly édes, elrakom dobozkámba

Önfeledt tánc átcsap párna csatába,
csak úgy pörögve szállnak nevető orcába.
Anya konyhából jön, hát felé is repül,
a háború immár szélesre terül.

Pendülő pörgő paták csattogása,
harci ménes lett apa görbe háta,
lovag pattogó önfeledt kacagása,
örökké beégett lova mementójába.