2014.10.19  Ez egy korábban írt versem, ami szintén az Ígéretek  11 antológiában jelent meg.

Mondhatom, de az csak szó
foszlón sorakozó betűsor
Gondolhatom, mit ki is adhatok
bennem bújó édes aranyló

Buja óhajt borító éj
véget nem érő sikoltó kéj
Finom borzongás,
hullámzó lágy varázs

Már nem repít messzire,
simító kezem ereje
Nem bomlaszt porrá,
tekintetem hevülete

Lassan felfogom,
szónak néma csengése
üres koncertterem
Ereje kimondva,
szimfonikus ütemre ver

Szórod rám tüzes nyilad
forrázva állok némán alant
Kitörök belőle, kiáltva állok előtted
kimondom, mit rejt forrongó lényem

Megélve s megéltetve ígérem,
kezünk összefonva lép éjből-éjbe
kiscsikók ugrálnak köröttünk,
minden pillanatot áhítattal élve